Már az 1930-as években polimer kötőanyagokat használtak a habarcsok teljesítményének javítására. Miután a polimer lotion sikeresen forgalomba került, Walker kifejlesztette a porlasztva szárítási eljárást, amely lehetővé tette a lotion gumipor formájában történő előállítását, ezzel megkezdve a polimerrel módosított szárazon kevert habarcsok korszakát.
A kerámialapokat több mint 100 éve használják fal- és padlóburkolatként. Napjainkban nélkülözhetetlen dekorációs anyagokká váltak. Különböző méretű, mintázatú és minőségű csempéket láthatunk mindenhol. A kerámialap-technológia fejlődésével a kerámialapok teste egyre sűrűbb és nagyobb méretű lesz, ami nagy kihívást jelent a kerámialapok fektetése során. A nagyméretű kerámialapok szilárdabb tapadásának és a hosszú távú fektetési megbízhatóság biztosításának kérdése a modern dekoráció területén új figyelem középpontjába került. A ragasztóanyagok (például a polimer) nedvesítve kerülnek a kerámialapok felületére, nedvesítő állapotot képezve a kettő között, ami nagyon kis molekuláris távolságot eredményez a kettő között. Végül hatalmas intermolekuláris erő alakul ki a kötési felületen, amely szorosan köti a ragasztóanyagot a kerámialaphoz. A kerámialap-technológia fejlődésével az egyre sűrűbb kerámialapok esetében nehezebb nagyobb rést biztosítani a mechanikus összekapcsolódáshoz a rögzítés érdekében. Az intermolekuláris kötés azonban egyre fontosabbá válik.
Újra diszpergálható latex por (Vidékfejlesztési Program) polimer hálózatot képez a habarcstermékekben, amely intermolekuláris erők révén összeköti a csempéket és a habarcsot. Még ha a csempék sűrűbbek is, szilárdan tapadnak a habarcshoz. Az újradiszpergálható latexpor két vagy több polimer polimerizációjával képződik, és a polimer összetételének eltérő arányai alapján eltérő keménységgel rendelkezik. Magas hőmérsékleten a gumipor saját keménysége miatt változó mértékű lágyulást mutat. Minél keményebb a ragasztópor, annál alacsonyabb a lágyulási fok ugyanazon a hőmérsékleten, és annál erősebben ellenáll a külső erőknek magas hőmérsékleten. Ezért a kerámia csempefragasztóban használt ragasztópor esetében előnyben kell részesíteni a nagy keménységű ragasztópor kiválasztását, amely hatékonyan biztosítja a hosszú távú tapadást magas hőmérsékletű környezetben. A csempefektetéshez használt vékonyrétegű építési módszer alkalmazásakor a kivitelezés kényelme érdekében a munkások a burkolás megkezdése előtt nagy felületen viszik fel a ragasztót. Ennek során a kerámia csempefragasztó bőrt képez a szabad felületen a környezeti szélsebesség, az aljzat vízfelvétele, valamint a belső cellulóz-éter oldódása és mozgása miatt. Mivel a nedvesítés a kulcs az anyagok szoros kötéséhez, amikor a kéreg nehezen törik fel, a csemperagasztó nehezen nedvesíti a csempe felületét, ami végső soron befolyásolja a kötés szilárdságát. Az újradiszpergálható latexpor kiválasztása egyrészt szerkezetének köszönhetően bizonyos szerepet játszhat a vízvisszatartásban, késleltetve a hidratáció és a bőrösödés sebességét. Másrészt javíthatja a felületegységre jutó tapadóerőt, még ha a beszivárgási terület csökken is, továbbra is biztosíthatja az általános tapadóerőt. Ugyanakkor nagyon fontos a cellulóz-éter ésszerű megválasztása is. A kerámialapok méretének növekedésével egyre könnyebben előfordulhatnak üregesedések, sőt a kerámialapok leválása a lerakás után. Ez a probléma szorosan összefügg a kötőanyag rugalmasságával. A kerámialapok nagy sűrűségűek és alacsony deformációjúak, és az alapréteg jelentős deformációt szenvedhet különböző külső és belső tényezők miatt. A kötőrétegként használt kerámialap-ragasztónak képesnek kell lennie a deformáció által okozott feszültség elnyelésére. Ha a kerámia csempefragasztó nem tartalmaz ragasztóport, vagy alacsony a ragasztópor tartalma, akkor nehezen fogja felvenni a deformáció okozta feszültséget, aminek következtében a teljes burkolórendszer a gyenge pontokon fokozatosan leesik, üreges dobokat képezve.
Az újradiszpergálható latexpor képessé teheti a csemperagasztót a feszültség-deformációhoz való alkalmazkodásra, ami javítja a csemperagasztó rugalmasságát. Ebben a rendszerben a kerámia csemperagasztó merevségét főként szervetlen anyagok, például cement és homok biztosítják, míg a rugalmasságot a ragasztópor biztosítja. A polimer behatol a cementkő pórusaiba, polimer hálózatot képezve, amely rugalmas kötésként szolgál a merev alkatrészek között, rugalmasságot biztosítva nekik. Deformáció esetén a polimer hálózat elnyeli a feszültséget, biztosítva, hogy a merev alkatrészek ne repedjenek vagy sérüljenek. Ezért a ragasztóanyagok rugalmasságának javítása kulcsfontosságú az üregesedés csökkentése érdekében. A megfelelő mennyiségű ragasztópor javíthatja a polimer hálózati szerkezetének kialakulását a kerámia csemperagasztóban.
Közzététel ideje: 2023. augusztus 8.