Cellulóz-éterek (HEC, HPMC, MC stb.) és újradiszpergálható polimer porok (jellemzően VAE, akrilátok stb. alapúak)két kulcsfontosságú adalékanyag a habarcsokban, különösen a szárazon kevert habarcsokban. Mindegyikük egyedi funkciókkal rendelkezik, és okos szinergikus hatásuk révén jelentősen javítják a habarcs teljesítményét. Kölcsönhatásuk elsősorban a következő aspektusokban nyilvánul meg:
A cellulóz-éterek kulcsfontosságú környezetet biztosítanak (vízvisszatartás és sűrítés):
Vízvisszatartás: Ez a cellulóz-éter egyik fő funkciója. Hidratációs filmet képezhet a habarcsrészecskék és a víz között, jelentősen csökkentve a víz elpárolgásának sebességét az aljzatra (például porózus téglákra és blokkokra) és a levegőbe.
Hatás a rediszpergálható polimer porra: Ez a kiváló vízvisszatartás kulcsfontosságú feltételeket teremt a rediszpergálható polimer por működéséhez:
Filmképződési idő biztosítása: a polimer por részecskéit vízben kell feloldani, majd emulzióvá újra diszpergálni. A polimer por ezután egy folytonos, rugalmas polimer filmmé egyesül, ahogy a víz fokozatosan elpárolog a habarcs száradási folyamata során. A cellulóz-éter lassítja a víz elpárolgását, így a polimer por részecskéinek elegendő idejük (nyitott idő) van egyenletesen diszpergálódni és bejutni a habarcs pórusaiba és határfelületeire, végül egy kiváló minőségű, teljes polimer filmet képezve. Ha a vízveszteség túl gyors, a polimer por nem képez teljesen filmet, vagy a film szakaszos lesz, ami jelentősen csökkenti az erősítő hatását.
A cement hidratálásának biztosítása: A cement hidratációjához víz szükséges.A vízvisszatartó tulajdonságokA cellulóz-éter biztosítja, hogy miközben a polimer por képezi a filmet, a cement is elegendő vizet kapjon a teljes hidratációhoz, ezáltal jó alapot teremtve a korai és késői szilárdsághoz. A cement hidratációja által létrehozott szilárdság a polimer film rugalmasságával kombinálva a jobb teljesítmény alapját képezi.
A cellulóz-éter javítja a bedolgozhatóságot (sűrítőanyag és légbevonat):
Sűrűsödés/tixotrópia: A cellulóz-éterek jelentősen növelik a habarcsok állagát és tixotrópiáját (állás közben sűrű, keverés/felhordás során hígabb). Ez javítja a habarcs megereszkedéssel (függőleges felületeken való lecsúszással) szembeni ellenállását, így könnyebben teríthető és szintezhető, ami jobb felületet eredményez.
Légbevonó hatás: A cellulóz-éter bizonyos légbevonó képességgel rendelkezik, apró, egyenletes és stabil buborékokat hoz létre.
Hatás a polimer porra:
Javított diszperzió: A megfelelő viszkozitás segíti a latex porrészecskék egyenletesebb eloszlását a habarcsrendszerben keverés közben, és csökkenti az agglomerációt.
Optimalizált bedolgozhatóság: A jó szerkezeti tulajdonságok és a tixotrópia megkönnyíti a latexport tartalmazó habarcs kezelését, biztosítva az egyenletes felvitelt az aljzatra, ami elengedhetetlen a latexpor kötőhatásának teljes érvényesüléséhez a határfelületen.
A légbuborékok kenő- és párnázó hatása: A bejuttatott légbuborékok golyóscsapágyként működnek, tovább javítva a habarcs kenőképességét és bedolgozhatóságát. Ezzel egyidejűleg ezek a mikrobuborékok pufferelik a feszültséget a megkeményedett habarcsban, kiegészítve a latexpor szívósító hatását (bár a túlzott levegőbeáramlás csökkentheti a szilárdságot, ezért egyensúlyra van szükség).
Az újradiszpergálható polimer por rugalmas kötést és megerősítést biztosít (filmképződés és kötés):
Polimer film kialakulása: Amint azt korábban említettük, a habarcs száradási folyamata során a latex por részecskéi egy folyamatos, háromdimenziós polimer hálózatfilmmé aggregálódnak.
Hatás a habarcs mátrixára:
Fokozott kohézió: A polimer film beburkolja és áthidalja a cementhidratációs termékeket, a hidratálatlan cementrészecskéket, a töltőanyagokat és az adalékanyagokat, jelentősen növelve a habarcson belüli komponensek közötti kötési erőt (kohéziót).
Fokozott rugalmasság és repedésállóság: A polimer film eredendően rugalmas és képlékeny, így a megkeményedett habarcs nagyobb alakváltozási képességgel rendelkezik. Ez lehetővé teszi, hogy a habarcs jobban elnyelje és elossza a hőmérséklet-változások, a páratartalom-változások vagy az aljzat enyhe elmozdulásai okozta feszültségeket, jelentősen csökkentve a repedés kockázatát (repedésállóság).
Fokozott ütésállóság és kopásállóság: A rugalmas polimer film elnyeli az ütési energiát, és javítja a habarcs ütésállóságát és kopásállóságát.
A rugalmassági modulus csökkentése: a habarcs lágyabbá és az aljzat deformációjához jobban alkalmazkodóvá válik.
A latexpor javítja a határfelületi kötést (határfelület-javítás):
A cellulóz-éterek aktív területének kiegészítése: A cellulóz-éterek vízvisszatartó hatása csökkenti a hordozó túlzott vízfelvétele által okozott „határfelületi vízhiány” problémáját is. Ami még fontosabb, a polimer porrészecskék/emulziók hajlamosak a habarcs-hordozó határfelületére és a habarcs-erősítő szál (ha van ilyen) határfelületre vándorolni.
Erős határfelület kialakítása: A határfelületen képződő polimer film erősen behatol az aljzat mikropórusaiba és rögzül beléjük (fizikai kötés). Ezzel egyidejűleg maga a polimer kiváló tapadást (kémiai/fizikai adszorpció) mutat különféle aljzatokhoz (beton, tégla, fa, EPS/XPS szigetelőlapok stb.). Ez jelentősen növeli a habarcs kötési szilárdságát (tapadását) a különböző aljzatokhoz, mind kezdetben, mind vízbe merítés és fagyás-olvadás ciklusok után (vízállóság és időjárásállóság).
A pórusszerkezet és a tartósság szinergikus optimalizálása:
A cellulóz-éter hatásai: A vízvisszatartás optimalizálja a cement hidratációját és csökkenti a vízhiány okozta laza pórusokat; a levegőbe záródó hatás szabályozható apró pórusokat hoz létre.
A polimer por hatása: A polimer membrán részben elzárja vagy áthidalja a kapilláris pórusokat, így a pórusszerkezet kisebb és kevésbé összefüggő lesz.
Szinergikus hatás: E két tényező együttes hatása javítja a habarcs pórusszerkezetét, csökkenti a vízfelvételt és növeli a vízzáróságát. Ez nemcsak a habarcs tartósságát (fagyás-olvadásállóságot és sókorrózióállóságot) növeli, hanem csökkenti a vízfelvétel csökkenése miatti kivirágzás valószínűségét is. Ez a javított pórusszerkezet nagyobb szilárdsággal is párosul.
A cellulóz-éter egyben az „alap” és a „garanciális” is: biztosítja a szükséges vízvisszatartó környezetet (lehetővé téve a cement hidratációját és a latexpor filmképződését), optimalizálja a bedolgozhatóságot (biztosítva a habarcs egyenletes elhelyezését), és a sűrítés és a levegőbevezetés révén befolyásolja a mikroszerkezetet.
Az újradiszpergálható latexpor egyszerre „erősítő” és „híd” is: a cellulóz-éter által teremtett kedvező körülmények között polimer filmet képez, jelentősen javítva a habarcs kohézióját, rugalmasságát, repedésállóságát, kötésszilárdságát és tartósságát.
Mag szinergia: A cellulóz-éter vízvisszatartó képessége előfeltétele a latexpor hatékony filmképződésének. Megfelelő vízvisszatartás nélkül a latexpor nem tud teljes mértékben működni. Ezzel szemben a latexpor rugalmas kötése ellensúlyozza a tiszta cementalapú anyagok ridegségét, repedését és elégtelen tapadását, jelentősen növelve a tartósságot.
Kombinált hatások: A kettő egymást erősítve javítja a pórusszerkezetet, csökkenti a vízfelvételt és növeli a hosszú távú tartósságot, ami szinergikus hatásokat eredményez. Ezért a modern habarcsokban (például csemperagasztókban, külső szigetelő vakolatokban/kötőhabarcsokban, önterülő habarcsokban, vízszigetelő habarcsokban és dekorációs habarcsokban) a cellulóz-étereket és az újradiszpergálható polimer porokat szinte mindig párban használják. Az egyes anyagok típusának és adagolásának pontos beállításával kiváló minőségű habarcstermékek tervezhetők, amelyek megfelelnek a különféle teljesítménykövetelményeknek. Szinergikus hatásuk kulcsfontosságú a hagyományos habarcsok nagy teljesítményű, polimerrel módosított cementtartalmú kompozitokká való fejlesztésében.
Közzététel ideje: 2025. augusztus 6.